
A paradicsom-, paprika- és padlizsán-termesztők egyik legnagyobb réme a bogyók alján megjelenő, kezdetben vizenyős, majd besüppedő, bőrszerű, barna vagy fekete folt. Ez a csúcsrothadás (angolul Blossom-End Rot, azaz BER), amely sokszor a teljes érésben lévő állomány akár 50%-át is tönkreteheti. A tünetek láttán sok termesztő azonnal kalciumhiányra gondol, és kalciumtartalmú készítményekkel próbálja megoldani a problémát. A csúcsrothadás azonban gyakran megfelelő talajbeli kalciumellátottság mellett is kialakul. Mi áll ennek a hátterében, és mit tehetünk a megelőzés érdekében? Növényvédelmi szakmérnökként az alábbiakban bemutatom a jelenség élettani hátterét és azokat a termesztéstechnológiai megoldásokat, amelyekkel csökkenthető a csúcsrothadás kialakulásának kockázata.
🧬 Abszolút vagy relatív kalciumhiány? Mi zajlik a burgonyaféléknél?
A kalcium (Ca²⁺) alapvető szerkezeti elem, amely a sejtfalak stabilitásáért, a pektinvázak keresztkötéseiért és a sejtmembránok épségéért felelős. Ha a bogyó növekedési fázisában nincs elég kalcium a szövetekben, a sejtfalak és sejtmembránok működése károsodik, ami szövetelhaláshoz vezethet– ez a csúcsrothadás.
A tudományos kutatások szerint azonban az a ritkább eset, hogy a talajban fizikailag ne lenne elég kalcium. Sokkal gyakoribb a relatív kalciumhiány, amikor az elem jelen van a gyökérzónában, de a növény élettani okokból képtelen azt a fejlődő bogyókba szállítani.
A relatív hiányt kiváltó főbb tényezők:
- Drasztikus nedvességingadozás: A kalcium a gyökerektől a hajtások és a termések felé döntően a vízárammal, a xilémben (vízszállító szövetben) mozog. Szállítását elsősorban a párologtatás (transzspiráció) által fenntartott vízáramlás segíti, de a gyökérnyomásnak is lehet szerepe. Ha a talaj kiszárad, a növény vízfelvétele és a kalcium szállítása jelentősen csökkenhet, így a fejlődő termések akkor is kalciumhiányossá válhatnak, ha a talaj egyébként elegendő kalciumot tartalmaz.
- Klímasokk és páratartalom: Forró, száraz napokon a levelek intenzív párologtatása miatt a vízáramlás, és ezzel együtt a kalcium szállítása is elsősorban a lombozat felé irányul. A fejlődő termések párologtatása jóval kisebb, ezért lényegesen kevesebb kalcium jut el hozzájuk. Ez különösen a gyors növekedés időszakában okozhat problémát, amikor a termések kalciumigénye nagy, és a korlátozott kalciumellátás hozzájárulhat a csúcsrothadás kialakulásához.
- Ionantagonizmus (A tápanyag-túladagolás csapdája): A túlzott kálium- (K+), magnézium- (Mg2+) vagy ammónium-nitrogén (NH4+) utánpótlás gátolhatja a kalcium felvételét, illetve kedvezőtlenül befolyásolhatja annak növényen belüli eloszlását. A tápanyagionok közötti antagonista kölcsönhatások miatt így megfelelő talajbeli kalciumellátottság mellett is kialakulhat relatív kalciumhiány a fejlődő termésekben.
🛡️ Hogyan védekezhetünk hatékonyan? A szakszerű stratégia
A csúcsrothadás megelőzésében a megfelelő kalciumellátás mellett a kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás és az egyenletes vízellátás játszik meghatározó szerepet. Mivel a tünetek kialakulásához több tényező is hozzájárulhat, a védekezés során elsősorban a kiváltó körülményeket kell azonosítani és megszüntetni.
1. Megfelelő talajbeli kalciumellátás (Az abszolút hiány megelőzése)
Savanyú, könnyű homoktalajokon és egyes tőzeges termesztőközegekben előfordulhat tényleges kalciumhiány. A kalciumpótlást és a szükséges talajjavítást ezért célszerű talajvizsgálati eredményekre alapozni. Savanyú talajokon a meszezés a kalciumellátás javítása mellett a talaj pH-értékét is növeli, míg a gipsz (kalcium-szulfát) jelentősebb pH-emelő hatás nélkül biztosíthat kalciumot. A kalcium-nitrát elsősorban a vegetációs időszakban, fejtrágyaként vagy tápoldatozással alkalmazható, ha a növény nitrogénellátása is indokolja.
2. Kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás és egyenletes öntözés
Hajtatásban és balkonkerti dézsás termesztésben különösen fontos a tápoldat megfelelő töménysége (EC) és kémhatása (pH), valamint a kiegyensúlyozott tápanyagellátás. Kerülni kell a túlzott nitrogén-, különösen ammónium-nitrogén-, valamint káliumterhelést, mert ezek kedvezőtlenül befolyásolhatják a kalciumfelvételt és a termések kalciumellátását.
A csúcsrothadás megelőzésének egyik legfontosabb eszköze az egyenletes vízellátás. A gyakori kiszáradás és az azt követő bőséges öntözés megzavarhatja a kalcium felvételét és szállítását. Csepegtető öntözéssel és szükség esetén talajtakarással mérsékelhetjük a talajnedvesség ingadozását. A cél nem a folyamatosan nedves, levegőtlen talaj, hanem a növény igényeihez igazodó, kiegyensúlyozott vízellátás.
3. Célzott lombtrágyázás (hatékonysága korlátozott!)
A kalcium a háncsszövetben (floémben) csak nagyon korlátozottan szállítódik, ezért a levelekre kijuttatott kalcium nem jut el számottevő mennyiségben a termésekhez. A fejlődő, fiatal termések közvetlen permetezése bizonyos körülmények között javíthatja a kalciumellátást, de a kezelés hatékonysága nem minden esetben igazolt, és nem helyettesíti a megfelelő víz- és tápanyag-gazdálkodást.
A kalciumos permetezésnek legfeljebb megelőző jelleggel, a termésfejlődés korai szakaszában lehet szerepe. Ha a csúcsrothadás tünetei már megjelentek, az elhalt szövetek nem regenerálódnak, így a károsodott termés permetezéssel már nem gyógyítható. Ilyenkor elsősorban a további termések károsodását előidéző körülményeket kell megszüntetni.
4. Csúcsrothadásra kevésbé érzékeny fajták választása
A csúcsrothadásra való hajlamot a termesztési körülmények mellett a növény genetikai adottságai is jelentősen befolyásolják. Kutatások igazolták, hogy a paradicsomfajták között számottevő különbségek vannak a csúcsrothadásra való érzékenységben. A hosszúkás, nagyobb méretű vagy gyors növekedésű termések általában fogékonyabbak, részben a termés csúcsi részének korlátozott kalciumellátása és a gyors növekedés miatt. A termés alakja és mérete azonban önmagában nem határozza meg a csúcsrothadás kialakulását: a fajták kalcium felvétele és termésen belüli eloszlása, növekedési sajátosságai és stressztűrése is eltérő lehet.
A nemesítés ezért fontos lehetőséget kínál a csúcsrothadás kockázatának mérséklésére. Egyes fajták kedvező genetikai adottságaiknak köszönhetően azonos termesztési körülmények között lényegesen kevesebb tünetet mutathatnak, mint érzékenyebb társaik.
🌱 Megelégelted a fekete foltokat és a tönkrement bogyókat? A termesztésbiztonság már a megfelelő fajta kiválasztásánál kezdődik! A plantIQ-on olyan korszerű paradicsom- és paprikahibrideket is bemutatunk, amelyek nemesítői információk vagy termesztési tapasztalatok alapján kedvező csúcsrothadás-toleranciával rendelkeznek. Nézd meg a 🛡️ csúcsrothadás-mentes fajtákat, és válassz olyat, amellyel csökkentheted a termésveszteség kockázatát!
📚 Tudományos hivatkozások:
- Saure, M.C. (2001): Blossom-end rot of tomato — a calcium- or a stress-related disorder? Scientia Horticulturae, 90(3-4), 193-208.
- Saure, M.C. (2014): Why calcium deficiency is not the cause of blossom-end rot in tomato and pepper fruit – a reappraisal. Scientia Horticulturae, 174, 151-154.
- Topcu, Y. et al. (2022): Blossom-end rot: a century-old problem in tomato (Solanum lycopersicum L.) and other vegetables. Molecular Horticulture, 2:1
- Ho, L.C. & White, P.J. (2005): A cellular hypothesis for the induction of blossom-end rot in tomato fruit. Annals of Botany, 95(4), 571-581.
- de Freitas, S.T. et al. (2014): Calcium partitioning and allocation and blossom-end rot development in tomato plants in response to whole-plant and fruit-specific abscisic acid treatments. Journal of Experimental Botany, 65(1), 235-247.
- Karlsons, A. et al. (2023): Effects of Ca Sprays on Fruit Ca Content and Yield of Tomato Variety Susceptible to Blossom-End Rot. Plants, 12(8), 1640.
- Riboldi et al. (2020): Fruit shape regulates susceptibility of tomato to blossom-end rot. Acta Scientiarum. Agronomy, 42.
- Topcu, Y. et al. (2021): Identification of blossom-end rot loci using joint QTL-seq and linkage-based QTL mapping in tomato. Theoretical and Applied Genetics 134, 2931–2945.
- Vinh, T.D. et al. (2018): Comparative Analysis on Blossom-end Rot Incidence in Two Tomato Cultivars in Relation to Calcium Nutrition and Fruit Growth. The Horticulture Journal, 87(1), 97-105.

